puszi A: 1774 ? puszimat (NSz.); 1848 puszizták [sz.] (NSz.) J: ’csók | Kuß’ Sz: puszil 1854 puszilja meg (Divatcsarnok 1854. máj. 20.: 640)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. (N.), (R.) buß ’csók’, (T.) puss ’ua.’ [< ném. (kfn.) bussen ’csókol; szerelmeskedik, flörtöl’; az ige onomatopoetikus eredetű]. Hasonló onomatopoetikus szavakként vö. ang. buss ’(hangosan csattanó) csók’; sp. buz ’tiszteletadás; tiszteletet kifejező csók’; stb. ⌂ A szóvégi i-hez vö. →bubi, →pacsi stb.
☞ TESz.; EWUng.→ cvikipuszi, puszedli