puska A: 1430 k. puska (SchlGl. 2267.); 1510 k. pwzka (OklSz.); nyj. piska (MTsz.) J: 1 1430 k. ’doboz, persely | (Geld)büchse’ (↑); 2 1443 ’egy fajta kézi tűzfegyver | Art Handfeuerwaffe, Flinte’ # (MNy. 13: 257); 3 1554 ’robbanótöltet | Sprengladung’ (Nyr. 73: 344); 4 1835 ’kerékagy vasbélése | Buchse’ (Kassai: Gyökerésző 4: 157); 5 1887 ’dolgozatíráskor használt, meg nem engedett segédeszköz | Spickzettel’ (NSz.) Sz: puskás 1509 Pwskas [szn.] (OklSz.); 1530 ’puskával felfegyverzett katona | mit Flinte bewaffneter Soldat’ (KL. 84.) | puskázik 1636 puskázni [sz.] ’puskával lő | mit Flinte schießen’ (NySz.); 1790/ ’a dolgozatírásnál meg nem engedett segédeszközt használ, kilesi a megoldást vhonnan | Spickzettel gebrauchen, abgucken; eigentlich eine Flinte benutzen’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Büchse ’kis tok, doboz, skatulya; vadászpuska’, (R.) ’mindenféle kézi lőfegyver v. löveg’, Buchse ’üreges henger mint csapágy; dugaszolóaljzat, konnektor; stb.’, (kfn.) bühse ’tok, doboz; kézi lőfegyver’, (kfn.), (bajor) busche ’lángcső, tűzcső’, (h. kor. úfn.) puchsen [többes szám] ’szelence, dobozka’; rom. pușcă ’lőfegyver, puska’, (R.) ’ágyú’; szbhv. puška ’lőfegyver, puska’, (R.) pukša ’ua.’; cseh puška ’ua.’; or. пушка ’ágyú, löveg’; stb. A németből terjedt el [< lat.  (vulg.) buxis ’puszpángfából készült dobozka, szelence’]. A ’kézi lőfegyver’ jelentés alapja, hogy a puskacső a gyógyszeres dobozok eredetileg hengeres formájára emlékeztet.  ⇒⌂  A magyarba főleg német és részint szláv közvetítéssel került át.  ⌂  A 3. jelentés metonímia a 2. alapján. Az 5. jelentés elvonás a puskázik származékszóból.  ⌂⇒  Lehetséges, hogy a puska egyes szomszédos nyelvekbe magyar közvetítéssel került át.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 725; NytudÉrt. 38: 178; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ bukszus, flinta, géppuska, lesipuskás, tarack¹