pukkan A: 1328 ? Pukano [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 456); 1754 púkanásokat [sz.]; pukkanással [sz.] (NSz.) J: 1 1754 ’〈hólyag, felfújt tárgy stb. szétszakadáskor, kidurranásakor〉 egyszeri rövid hangot ad | platzen’ # (↑); 2 1797 ’〈lővegyver, lövedék elsüléskor, robbanáskor〉 dörren | knallen 〈Feuerwaffe, Geschoß〉’ (NSz.) Sz: pukkant 1792 Fel-pukkantották (Baróti Szabó: KisdedSz. Pukkanni a.) | pukkancs 1845 Pukkancs  [szn.] (PestiD. 1845. jan. 19.: [2])

pukkad A: 1799/ Megpukkad (I.OK. 30: 257) J: 1 [főleg meg~] 1799/ ? ’magában dühöng, a mérgét nyeli | den Zorn in sich hineinfressen, fast platzen vor Ärger’ (↑), 1838/ ’ua.’ (NSz.); 2 [ma főleg igekötővel] 1808 ’〈hólyag, felfújt tárgy stb. szétszakadáskor〉 pukkan | bersten, platzen’ # (Sándor I.: Toldalék); 3 1876 ’felfúvódik | sich aufblähen’ (NSz.) Sz: pukkadozik 1838/ pukkadozzanak (NSz.)

pukkaszt A: 1808 Pukkaſztani [sz.] (Sándor I.: Toldalék) J: 1 [ma főleg igekötővel] 1808 ’szétdurrant | zerplatzen machen’ # (↑); 2 1917 ’bosszant | ärgern’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  Olyan típusú hangjelenségek utánzására, mint a →fakad. A végződések különféle igeképzők.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ köp