prostituál A: 1708–1710 prostituálni [sz.] (MNy. 66: 340) J: ’morálisan (és főleg nemileg) kiszolgáltat | prostituieren’ Sz: prostituált 1778 prostituáltnak ’magát morálisan (és főleg nemileg) áruba bocsátó személy (általában nő) | Prostituierte(r)’ (MNy. 73: 244)

prostitúció A: 1718 prostitutiójával (MNy. 66: 134); 1876/ prosztituczió (NSz.); 1913 prostitúció (Horváth: HSz.) J: ’morális (nemi) kiszolgáltatottság, ill. az ezzel kapcsolatos tevékenység | Prostitution’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. prostituere ’prostituál’, tkp. ’előreállít, kiállít’ [vö. lat. statuere ’állít; hoz, helyez; bemutat; stb.’; vö. →statuál] | lat. prostitutio ’prostitúció’.  ≋  Megfelelőik: ném. prostituieren ’prostituál’, Prostitution ’prostitúció’; fr. prostituer ’prostituál’, prostitution ’prostitúció’; stb.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb. Az ál végződéshez vö. →ágál, →proponál stb. A prostituál igének főleg a főnevesült befejezett melléknévi igenévi származéka, a prostituált használatos.

☞ TESz.; EWUng.→ statuál