privátim ∆ A: 1583/ privatim (MNy. 66: 339); 1913 privátim (Horváth: HSz.) J: ’magánúton, nem hivatalosan | privatim’
privát A: 1662 u./ privatus (MNy. 84: 251); 1796 privat, privát (NSz.); 1818 prívát-ember (NSz.) J: ’magán- | privat, Privat-’ #
Latin jövevényszók, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. privatim ’egyedül, magában’; – vö. még ném. privatim ’bizalmasan; nem hivatalosan’ | lat. privatus ’elkülönített, magános; kifosztott, kirabolt’; – vö. még ném. privat ’nem hivatalos; bizalmas’. A latin szavak a lat. privare ’elkülönít, elválaszt; kirabol, kifoszt; stb.’ igéből valók [< lat. privus ’egyedül álló, elkülönített, önálló’]. ≋ Megfelelőik: fr. privatim ’privátim’; – ang. private ’magán-, személyes; magánügy; közlegény; stb.’; ol. privato ’magán-, személyes’; stb. ⌂ A privátus és privát kettősségéhez vö. →tónus : tón, →trónus : →trón stb.
☞ TESz.; EWUng.→ perváta, príma, privilégium