poéta A: 1490 poeta kyppen (SzalkGl. 244.); 1575 Poëta (Heltai: Krón. 130b); 1604 Poéta (Szenczi Molnár: Dict. Afránius a.) J: ’költő | Poet’

poézis A: 1605/ Poësis (Pázmány: ÖM. 1: 442); 1708 Poéſishoz (Pápai Páriz: Dict. Attingo a.); 1788 Poézist (NSz.); 1810/ poezist (NSz.); 1811/ Poezisz (NSz.) J: ’költészet | Poesie’

poétika A: 1653/ poetica (Farkas: GLEl.); 1801 Poetikája (Gáldi: Szótir. 393); 1809/ Poétikámnak (NSz.) J: ’költészet; költészettan | Dichtung; Poetik’

poéma A: 1767 poemája (NSz.); 1787 Poëma (NSz.); 1797 poéma (MIrLex. 1: 710) J: 1 1767 ’mű, alkotás | Werk’ (↑); 2 1787 ’költemény | Poem’ (↑)

poétikus A: 1789/ poëticus (NSz.); 1809/ poetikus (NSz.); 1889 poétikus (NSz.) J: ’költői | poetisch’

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. poeta ’alkotó, költő’ [< gör. ποιητής ’ua.’] | lat. poesis ’költészet, poézis’ [< gör. ποίησις ’gyártás, előállítás, alkotás; költészet’] | lat. poetica ’költészet, költészettan, poétika’ [< gör. ποιητική (τέχνη) ’ua.’ | lat. poema ’költemény, vers’ < gör. ποίημα ’mű, alkotás; költészet, költemény, vers’] | lat. poeticus ’költői’ [< gör. ποιητικός ’a műre vonatkozó; költői, poétikus’]. A görög szavak a gör. ποιέω ’tesz, csinál, elvégez’ szóra mennek vissza.  ≋  Megfelelői: ném. Poet, Poesie, Poetik, Poem, poetisch; fr. poète, poésie, poétique, poème, poétique; stb.: ’költő, poéta’, ’poézis, költészettan’, ’poétika, költészet’, ’költemény, vers, poéma’, ’költői, poétikus’.  ⌂  A poézis szó belseji z-jéhez, ill. szóvégi s-éhez vö. →bazilika, →április stb.; a poétikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ csín, fűzfapoéta