poszáta A: 1590 poszata (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 76); 1621 Poßáta madár (Szenczi Molnár: Dict. Curruca a.) J: ‹fn› 1590 ’kicsi énekesmadár, vad fülemüle | Grasmücke (Sylvia)’ (↑) | ‹mn› 1792 ’nyomorék, ügyetlen 〈főleg kifejletlen, fiatal állat, gyermek〉 | krüppelhaft, unbeholfen 〈haupts. unentwickeltes, junges Tier, Kind〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)
Valószínűleg szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. psota ’ínség, nyomor; nyomorult teremtmény’ [vö. szlk. pes ’kutya’]. Vö. még cseh psota ’kutyának való idő; ínség, nyomor, szükség’; le. psota ’csíny, tréfa, móka’; stb. ⌂ A főnévi jelentéshez vö. →nyomorék. A melléknévi jelentés talán a tautologikus poszáta madár (↑) szószerkezetre megy vissza.
☞ MNy. 56: 377; Nyr. 87: 255; TESz.; EWUng.→ pecér