porhanyó A: 1577 poronio (KolGl.); 1611 Porhonyu (Szenczi Molnár: Dict.); 1655 porányoság [sz.] (NySz.); 1664 porhanyós, porhányos [sz.] (Wagner: Phras. 2: 80, 100); 1793 porhanyú (NSz.); 1795 k. porhonó, poronnyó (NSz.); 1805 poronyú (NSz.); 1807 Purhanyós [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1808 Parhányóvá (NSz.); 1816 Porhonya (Gyarmathi: Voc.); 1825 paranyú (NSz.); 1863 Poronyó (Kriza [szerk.] Vadr. 513); nyj. parannyó (ÚMTsz.) J: ’könnyen morzsolódó, laza szerkezetű | mürbe, locker’ # Sz: porhanyós 1664 (↑)

porhanyít A: 1585 porhonyttatot [sz.] (Cal. 625); 1808 Poronyítani [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1818 porhanyítni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Mācēro a.) J: ’porhanyóvá tesz | mürbe machen, lockern’

Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →por lehetett. A szó belseji h denominális igeképzőnek látszik; vö. bűnhődik (→bűn), bűzhödik (→bűz) stb.  ⌂  A szó belseji h igeképzői funkciója mellett szól: porhál ’kapál, meglazít, fellazít’  (1787: MNy. 71: 127); porhad ’lágyul, puhul’  (1808: Sándor I.: Toldalék); porhul ’ua.’  (1808: Sándor I.: Toldalék); stb. A szó belseji ny deverbális névszóképző lehetett. A végződés -ó denominális névszóképző, ill. -ít denominális igeképző.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 920; MNy. 69: 79; TESz. porhál a. is; EWUng.→ por