ponyva A: 1429 ponywa (Nyr. 43: 22); 1490 Ponwa (OklSz.); 1637/ Penyvet (MNy. 80: 376); 1810 Ponya (HOklSzj. 118); 1838 penyva (Tsz. Sátor a.); 1855–1860 pónya (MNy. 38: 387); nyj. panyó, pënva (MTsz.) J: 1 1429 ’erős vászonból való takaró burkolásra, sátrak fedésére stb. | Plane’ # (↑); 2 1852 ’ponyvairodalom | Kolportage-, Hintertreppenliteratur’ (NSz.)

Déli szláv vagy orosz jövevényszó. |  ≡  Szbhv. ponjava ’vászon lepedő, ágytakaró, paplan; asztalterítő’; szln. ponjava ’vászon lepedő; ponyva’; or.  (R.) понава, понева ’lenvászon darab; takaró, terítő; függöny; alsószoknya’, (N.) поня́ва ’takaró, terítő, borítás; sisak, süveg, fátyol, lepel’; – óe. szl. pońava ’vászon lepedő’ [tisztázatlan eredetű].  ⌂  A penyve változat hangrendi átcsapással keletkezett. A ponya típusú változatokban a szó belseji v kieséséhez vö. pitar (→pitvar), →zsálya stb. A panyó változathoz vö. →kagyló, →szittyó stb. Az eredeti jelentése ’takaró’ lehetett. A 2. jelentés önállósodás útján alakult ki; vö. ponyvai irodalom  (1846: NSz.); ponyvairodalom  (1847: NSz.): ’ponyvairodalom’. A kifejezés onnan származik, hogy bizonyos könyveket egykor a vásárok sátraiban vagy kiterített ponyvákon árusítottak.

☞ MNy. 6: 68; Kniezsa: SzlJsz. 435; TESz.; EWUng.→ panyóka, pénz