pomádé A: 1748 pomádát (NySz.); 1748 pomáta (MNy. 30: 31); 1762 pomádiba (NSz.); 1764 pomádét (MNy. 60: 118); 1771 ki ... pomadázni [sz.] (MNy. 60: 374); 1772 pomáde (NSz.); 1851 pomádba (NSz.) J: ’erős illatú (haj)kenőcs | Pomade’
Vándorszó. | ≡ Ném. Pomade; fr. pommade; ol. pomata, (N.) pomàd, (mil.) pomàda, (bol.) pumata; le. pomada; or. помада; stb.: ’pomádé’. Az olaszból terjedt el [< ol. pomo ’almafa, gyümölcsfa; alma’, tkp. ’gyümölcshúsból készült krém’ (lat. pomum ’gyümölcs’)]. ⇒⌂ A magyarba a németből és az olaszból érkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ pomagránát