politúr A: 1793 Politúrában (ItK. 88: 341); 1815 politorozott [sz.] (MNy. 65: 470); 1835 Politur (Kunoss: Gyal.); 1860/ politéros [sz.] (NSz.); 1877 politúros [sz.] (NSz.); 1881 pulitiros [sz.] (NSz.) J: 1 1793 ’csiszoltság, műveltség | Bildung 〈als geistige und innere Formung〉’ (ItK. 88: 341) (↑); 2 1832 ’fénymáz | Poliermittel’ (NSz.); 3 1835 ’fényezés | (durch Polieren erzeugter) Glanz’ (Kunoss: Gyal.) (↑)

políroz A: 1797 polírozott [sz.] (NSz.); 1890 polérozott [sz.] (NSz.) J: 1 1797 ’csiszol, fényesít | polieren; glänzend machen’ (NSz.) (↑); 2 1822 ’simává tesz, egyenget | glätten’ (Wagner: Phras. Polio a.); 3 1838 ’palléroz, művel | ausbilden, verfeinern’ (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Politur ’ragyogás; polírozóanyag, fényesítőszer, politúr’, (B.) ’műveltség, képzettség’ [< lat. politura ’fényesítés; csiszolás, súrolás ‹elvont értelemben is›’] | ném. polieren ’fénylővé tesz; finoman fényesít; kiképez’ [az eredetéhez vö. →palléroz].  ≋  Megfelelői: ang. polish, (R.) politure; fr. polir, (R.) politure; stb.: ’políroz, fényesít; fényezés, politúr’.  ⌂  A szó valószínűleg osztrák közvetítéssel, ill. a hazai német kézművesek nyelvéből került a magyarba. A politúra változat latinosítással keletkezett.  ∼  Idetartozik: politíroz ’políroz, fényesít’ (1815: NSz.); ez a tájszó a ném. (au.) politieren ’ua.’ szóból jött létre.  ≂  Valószínűleg idetartoznak: ? 1550 k. Polichÿot, policz ’polírozóanyag, fényesítőszer, politúr’ (MNy. 90: 122), azonban a politúr-hoz való alaktani viszonyuk tisztázatlan.

☞ TESz.; EWUng.→ palléroz