polip A: 1602/ polipus (MNy. 79: 247); 1795 Pólip (NSz.); 1800 Polípus (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1833 polypkarjaikkal (NSz.); 1843 polip-karjait (NSz.) J: 1 1602/ ’a puhatestűek közé tarozó, nyolc karú tengeri állat | Polyp 〈Zool〉 (Octopus)’ (↑); 2 1835 ’nyálkahártyás testüregben támadt duzzanat | gestielte Geschwulst’ (Kunoss: Gyal.)
Latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Lat. polypus ’egy fajta tengeri állat; daganat, duzzanat’; – vö. még ném. Polyp ’ua.’. A latinban a gör. πολύπος ’ua.’, tkp. ’soklábú’ szóból. ≋ Megfelelői: ang. polyp; fr. polype; stb.: ’polip’. ⌂ – A (R.) polipus (↑) változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.