pojáca A: 1829 Pajáczo (Nyr. 88: 209); 1835 Pojácz (Kunoss: Gyal.); 1845 pajazzó (MNy. 67: 74); 1869/ pojácza (NSz.) J: 1 1829 ’bohóc, komédiás | Hanswurst, Possenreißer’ (↑); 2 1957 ’nevetségesen, ízléstelenül kiöltözött és viselkedő személy | lächerlich gekleidete, alberne Person’ (Bálint: SzegSz.)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (vern.) pajazzo, (giul.) paiazo, (tr.) paiaza, (mant.) paiaz, – ol. pagliaccio: ’bohóc’ [< ol. pagliaccio ’szalmazsák’ < ol. paglia’szalma’]. A ’szalmazsák’ > ’bohóc, komédiás’ jelentésváltozás a népies olasz színművészet szakszókincsében ment végbe, amelyben a bohócok szalmazsákhoz hasonló öltözéket viseltek. ≋ Megfelelői: ném. Bajazzo, (baj.-osztr.) pojaz, pojazer; cseh pajac; le. pajac; stb.: ’bohóc’. ⌂ A szó belseji o-hoz vö. →boszorkány, →pogány stb.
☞ MNy. 67: 73; TESz.; EWUng.→ pelyva