pogány A: 1086 Pagandi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1329/ Pogan [szn.] (OklSz.); 1341 Puganwar [hn.] (OklSz.); 1526 poganӳ (SzékK. 84); 1585 pogánság [sz.]; Pogány (Cal. 563, 374); 1604 paganyoc (Szenczi Molnár: Dict. Cómus a.) J: ‹fn› 1086 ? ’nem keresztény ember; sokistenhívő | Nichtchrist; Heide’ # (↑), 1264 ’ua.’ (OklSz.) | ‹mn› 1 1086 ? ’nem keresztény; sokistenhívő, bálványimádó | nichtchristlich; götzendienerisch, heidnisch’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 41); 2 1456 k. ’falusi; műveletlen | ländlich; ungebildet’ (SermDom. 2: 243); 3 1518 k. ’idegen, nem honos | ausländisch’ (PeerK. 63); 4 1788–1789 ’kegyetlen, szörnyű | grausam, grimmig’ (NSz.); 5 [határozói értékben] 1858 ’nagyon | sehr’ (NSz.)

Latin jövevényszó, esetleg szláv közvetítéssel. |  ≡  Lat.  (e.), (k.), (h.) paganus ’falusi ember, vidéki, kisvárosi ember; polgári személy; durva, goromba, műveletlen; istentelen, bálványimádó, nem keresztény’; – vö. még óe. szl. poganъ; szln. pogan; cseh pohan; or.  (N.) поганъ stb.: ’nem keresztény személy’. A latinban a lat. pagus ’fal, táj, föld ‹a várossal ellentétben›, falusi közösség’ szóból. A jelentésváltozás azzal magyarázható, hogy a kereszténység megerősödésével a nem keresztény lakosság kisebb falvakba szorult vissza, visszaköltöztek vidékre, ill. azzal, hogy a keresztények Krisztus katonájaként nevezték magukat, ami azzal járt, hogy az eredetileg polgári személyt jelölő szót a ’nem keresztény’ fogalom megjelölésére használhatták.  ≋  Megfelelői: ang. pagan; ol.  (R.) pagan; stb.: ’pogány’.  ⌂  A latin us végződés kieséséhez vö. →angyal, →dékán stb. Az első szótagi a > o változás elhasonulással keletkezett.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 376; NyK. 51: 271; Kniezsa: SzlJsz. 719; TESz.; EWUng.→ fach, paktum, pohánka, propagál