plajbász × A: 1671 Plaÿbaÿſt (MNy. 80: 376); 1699 plajbáʃʒt (MNy. 80: 376); 1708 Plébáſz (Pápai Páriz: Dict.); 1759 plajbáccal (NySz.); 1766 plaivatss (NSz.); 1767 Pleibátz (Pápai Páriz–Bod: Dict. Praeductal a.); 1787 pláivász (NSz.); 1794 plebásszal (NSz.); 1809 Palajbász (NSz.); 1820 blajvájsz (NSz.); 1843/ pelejbászom (NSz.); nyj. klajbáck, pëlájbász, plajbács (ÚMTsz.); polojbász (MTsz.) J: 1 1671 ’ólomfehér | Bleiweiß’ (↑); 2 1708 ? ’íróeszköz, ceruza | Bleistift’ (↑), 1759 ’ua.’ (↑)
Német (f.-ném.) jövevényszó. | ≡ Ném. (szlk.), (N.) blaevaes, plaevaes ’ólomfehér’, (al.), (R.) ’ceruza’, – ném. Bleiweiß ’ólomkarbonát; ebből készült festék’ [< ném. Blei ’nehéz, fehér fényű fém’ + ném. Weiß ’fehér szín’]. Vö. még ném. (baj.-osztr.) plai ’ólom’, ném. (baj.-osztr.) waiss ’fehér’. ≋ Megfelelői: szbhv. plajvaz ’ólom, ceruza’; szln. plajbes ’ceruza’; stb. ⌂ A szó bajor-osztrák közvetítéssel került át a magyarba. A szó eleji p-hez vö. →pánt, →pék stb. A szó belseji ném. w > m. b hangváltozáshoz vö. →bakter, →bükköny stb. A változatok mindenekelőtt a mássalhangzótorlódás különböző feloldási módjaival és p–b > k–b elhasonulással keletkeztek.
☞ TESz.; EWUng.→ fédervejsz, pléh