pityereg [1] A: 1527 pytyeregne (ÉrdyK. 673); 1597 petyeregue [sz.] (NySz.); 1628 pityergenec (NySz.); 1767 pittyergésre [sz.] (NSz.); 1803 pityörgéssei [sz.] (NSz.); 1824 pityerg (NSz.); 1863 pötyörgök (Kriza [szerk.] Vadr. 55); nyj. pëtyërëg, pöcsörög (MTsz.) J: 1 1527 ’sírdogál | flennen’ (↑); 2 1881 ’〈eső〉 csepereg | tröpfeln, rieseln 〈Regen〉’ (Nyr. 10: 327)
pityeg × A: 1585 pintyoͤgoͤk (Cal. 435); 1604 Pityegoͤc (Szenczi Molnár: Dict.); 1810 Pittyegek (NSz.); 1856 Pütyögés [sz.] (NSz.); 1870 pityėg (CzF.) J: 1 1585 ’csipog, csiripel | piepen, zwitschern’ (↑); 2 1761 ’sír, sírdogál | weinen, flennen’ (NSz.); 3 1825 ’〈billentyűs v. pengetős hangszer〉 szól | tönen 〈von Tasten- os Zupfinstrumenten〉’ (NSz.); 4 1853 ’〈eső〉 csepereg, szemerkél | tröpfeln, rieseln 〈Regen〉’ (NSz.); 5 1897 ’csacsog, fecseg | plappern, schwätzen’ (MTsz.)
pityeredik A: 1669 Pityeredve [sz.] (NySz.); 1797 el-petyeredett (NSz.); 1845 elpityeredik [▽] (NSz.) J: 1 [ma főleg el~] 1669 ’pityeregni kezd | zu flennen beginnen’ (↑); 2 1794 ’esni kezd | zu regnen beginnen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A szótő a →pötyög tövével függ össze. A végződések különböző gyakorító képzők, -edik kezdő-visszaható igeképző; a szó belseji r gyakorító képző. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai egy eredeti igenévszó igei értékű tagjaiból képződtek, a névszói értékű tag esetleg a →pinty lehet. ∼ A ? pityer ’búbospacsirta’ (1772/: NSz.), ’pinty’ (1895 u.: Ethn. 82: 417) nyugat-magyarországi tájszó a pityereg-ből vagy a pityeredik-ből keletkezhetett elvonással, bár az alaktani kapcsolat nem egészen világos. A picsog ~ pityog ’bőg, zokog, bömböl’ (1792: TESz.) tájszó a pityeg veláris párhuzamos alakjaként szintén idetartozik.
☞ Bárczi: SzófSz.; Kodály-Eml. 1957: 155; TESz. picsog a. is, pityer a. is; EWUng.→ pinty, pityipalkó, pötyög