piszmog A: 1630 piszmog (NySz.) J: 1 1630 ’haszontalanul tölti az időt; aprólékos módon foglalatoskodik, pepecsel vmivel | die Zeit vergeuden; langsam an etw herumarbeiten, pusseln’ (↑); 2 1870 ’piszkol, piszkít | beschmutzen’ (CzF.)

Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  Az -m gyakorító képzős relatív tő összefüggésben áll a →buszma szóval. Az abszolút tő a →piszkál tövével és a →piszok szócsaládjának tövével azonos. A végződés -g gyakorító képző.  ∼  Ugyanebből a relatív tőből -s melléknévképzővel, ill. -a (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: piszmos ’piszkos, koszos ‹elvont értelemben is›; gyalázatos, becstelen’  (1649: ItK. 13: 247); piszma ’piszmogó, késlekedő, késedelmes, hanyag, lusta;’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 67); piszma ’piszkos, koszoló’  (1870: CzF.). Az abszolút tőből gyakorító képzővel: piszog ’elfecséreli az időt; piszmog’  (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 131).

☞ NéNy. 5: 81; TESz.; EWUng.→ buszma, maszat, perszterkedik, pisze, piszkál, piszok