pislen × A: 1343 Pyslen [szn.] (KárOkl. 1: 158); 1416 u./² piſlenit (MünchK. 29va); 1416 u./³ púsléninek (AporK. 162); 1847 pislenyek (NSz.); nyj. piszleny (ÚMTsz.); pizslen (MTsz.) J: ’madárfióka 〈főleg kiscsirke〉 | junger Vogel 〈haupts. Küken〉’

pizse × A: 1643 piseknek (MNy. 69: 425); 1792 Pizse (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: ’madárfióka 〈főleg kiscsirke〉 | junger Vogel 〈haupts. Küken〉’

pizsele × A: 1779 Piselye (NyF. 50: 32); 1784 piſele (Baróti Szabó: KisdedSz. 66); 1805 pizselyét (NSz.); 1817 pizselléjét (NSz.); 1818 pizselének (NSz.); nyj. pizsële, püzsölle (MTsz.) J: ’kiscsibe | Küken’

A szócsalád alapja, a pizse származékszó, kialakulásmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A pis ~ pizs ’‹a csibék és tyúkok hívószavaként›’  (1835: Kassai: Gyökerésző 4: 129) szóból kicsinyítő képzővel vagy a →pizseget szócsaládjának tövéből -e folyamatos melléknévi igenév képzővel keletkezett; vö. →csibe, →réce stb. Ha a pizse eredetileg melléknévi igenév volt, akkor főnevesülésen ment keresztül.

A pizsele származékszó. |  ⌂  A pizsele a pizse szóból keletkezett, a pislen pedig a pizselé-ből kicsinyítő képzővel jött létre; a pizse és a pizsele sokkal korábbiak, mint első adataik.

A pislen származékszó. |  ⌂  Keletkezéséhez a második nyílt szótagbeli hangzókiesés vezetett; ez a nyelvjárási szó Erdélyben és Szlavóniában él.

☞ MNy. 6: 65; TESz. pizseget a. is; EWUng.→ pizseget, pizsétek