piskóta A: 1395 k. biſcad (BesztSzj. 1260.); 1600 k. Piszkótot (Radvánszky: Szak. 244); 1726 Pischotumért (MNy. 80: 376); 1738 piskotával (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 344); 1762 Biskótákat (NSz.); 1767 Piskolt (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1797 biskotta (NSz.) J: 1 1395 k. ’kétszersült | Zwieback’ (↑); 2 1600 k. ’egy fajta finomabb sütemény | Biskuit, Biskotte’ # (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. (au.) Biskotte ’egy fajta aprósütemény’, (kfn. baj.-osztr.) piscot ’ua.’, (baj.-osztr.) pischotten ’ua.’; fr. biscotte ’kétszersült; keksz’; ol. biscotto ’ua.’, (v.-ven.) biskòt, biskòta ’ua.’; szln. piškot ’keksz, piskóta’; cseh piškot ’ua.’. Vö. még lat. (k.) biscoctus, biscoctum ’kétszersült’ [< lat. bis ’kétszer’ + lat. coctum ’sütött’]. Az olaszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből és az olaszból került át. ⌂ A piskótum változat latin végződéssel jött létre. ∼ Idetartozik: (R.) biszkvit ’kétszersült; keksz’ (1877: NSz.), ez a ném. Biskuit ’ua.’ vagy a fr. biscuit ’ua.’ szóból származik. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) pișcotă; szbhv. (R.) piškota stb.: ’keksz, piskóta’.