pirók ∆ A: 1788 pirokos [sz.] (MNy. 71: 126); 1800 Búbospirók-Magnyitó (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ‹mn› 1 1788 ’vöröses szőrű, tollú 〈állat〉 | rothaarig, rotfederig 〈Tier〉’ (↑); 2 1807 ’pirosas 〈növény, haj, arc stb.〉 | rötlich 〈Pflanze, Haar, Wange usw.〉’ (MagyFűvészk. 99); 3 1875 ’pirosra sült | rot gebacken’ (NSz.) | ‹fn› 1 1800 ’pirosas tollazatú madár; a pintyek családjába tartozó piros mellű énekes madár, süvöltő, vörösbegy | Vogel mit rötlichem Gefieder; Gimpel’ (↑); 2 1803 ’vöröses szőrzetű állat 〈főleg szarvasmarha, ló〉 | rothaariges Tier 〈bes. Rind, Pferd〉’ (NSz.); 3 1833/ ’vöröses hajú, bőrű ember | rothaarige, rothäutige Person’ (NSz.); 4 1840 ’együgyű ember, balek | einfaltige Person, Gimpel, Pimpf’ (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A pír (→pirít) szóból keletkezett kicsinyítő képzővel. A főnévi 1. jelentés ezeknek a madaraknak a vöröses tollazatával magyarázható. A főnévi 4. jelentéshez vö. ném. Gimpel ’vöröshasú énekes madár; együgyű személy’.

☞ MNy. 8: 308; TESz.; EWUng.→ pirít