pirong ∆ A: 1416 u./¹ piꝛonǵaſnalku̇l [sz.] (BécsiK. 5) J: 1 1416 u./¹ ’szégyenkezik | sich schämen’ (↑); 2 [el~] 1559 ’szégyenkezve eltávozik | sich mit Scham entfernen’ (NySz.) Sz: pirongás 1416 u./¹ (↑) | pirongság 1565 Pirongságra ’szégyen; szégyenkezés | Scham; Beschämung’ (NySz.)

pirongat A: 1456 k. pirongatta (SermDom. 1: 212); 1519 k. porongatnÿa [sz.] (DebrK. 164); 1552 pirongotás [sz.] (Heltai: Dial. M7b); 1762 pirangató [sz.] (NSz.); 1781 Pirogatom (NSz.) J: ’leszid, megszid, megszégyenít | schelten, beschämen’

pironkodik A: 1508 pironkoǵanak [d-j] (DöbrK. 83); 1510 k. poronkodol [▽] (KrisztL. 14v) J: 1 1508 ’szégyenkezik, szégyenkezve elpirul | sich schämen, erröten’ (↑); 2 [igekötővel] 1566 ’szégyenekezve eltávozik | sich schämend entfernen, einstellen, zurückziehen’ (Heltai: Fab. 35); 3 1882 ’piroslik | rötlich leuchten’ (NSz.)

A szócsalád időrendben legkorábbi tagja a pirong onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a szégyentől vagy a megszégyenítéstől elvörösödő arc kifejezésére keletkezett. A tő a →pirít szócsalád tövével és a →pirkad, →piros tövével azonos. A végződés gyakorító képző; a szó belseji n inetimologikus. A 2. jelentés metonímia.

A pirongat származékszó. |  ⌂  Mozzanatos képzővel jött létre a pirong-ból.

A pironkodik származékszó. |  ⌂  A pirong tövéből jött létre gyakorító-visszaható képzővel.

☞ MNy. 59: 287; TESz. pirongat a.; EWUng.→ perzsel, pirít, pirkad, piros, pörköl