pinty A: 1326 ? Pynch [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 105); 1533 Pyntg madar [ɔ: Pynty] (Murm. 1111.); 1577 bincź (KolGl.); 1604 Pintz (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’veréb nagyságú, tarka tollazatú énekesmadár | Fink (Fringillidae)’ Sz: pintyő 1590 Pintyoͤke [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 77) | pintyőke 1590 (↑)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Szorosan összefügg (esetleg az eredeti igenévszó névszói értékű tagjaként) a →pityereg szócsalád tövével. A szó belseji n inetimologikus. Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. Fink; ang. finch; ol. (N.) pincione; stb.: ’pinty’. ⌂⇒ Valószínűleg a magyarból: rom. (N.) pínchi ’ua.’.