pfű A: 1541 py (NySz.); 1604 Pfiha (Szenczi Molnár: Dict.); 1637 Piyh (NySz.); 1673 phuͤha (NySz.); 1717 pih (MNy. 58: 226); 1793 fi (NSz.); 1836 fí (NSz.); 1873 Pfű (NSz.); 1881 Pfüjjha (NSz.); nyj. pfő, phüj (ÚMTsz.); pü (MNy. 23: 44) J: ’pfuj 〈indulatszó az undor, utálat, megvetés kifejezésére〉 | pfui’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Spontán hangkitörés az undor, utálat, megvetés kifejezésére. A j-s változatok a →fuj hatását mutatják. Hasonlóan más nyelvekben is: gör. φῦ; ang. fie; ném. (kfn.) phī; fr. fi; stb.: ’pfuj’.
☞ TESz. fi¹ a.; EWUng.→ piha