perjel A: 1556 e./ piriel (RMKT. 3: 322); 1575 Piryal (Heltai: Krón. 80); 1843 pörjelt (NSz.) J: ’elöljáró; prior | Vorgesetzter; Prior’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kor. úfn.) priel, priol, (baj.-osztr.) preiol: ’elöljáró, prior’ [< lat. (k.) prior (officii) ’(hivatali) elöljáró’, (k.), (e.) prior (claustralis, conventualis) ’elöljáró (kolostoré, gyülekezeté, rendé)’; vö. →prior]. ⌂ A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →perváta stb. ⚠ A latinból való közvetlen származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr. pirijel a.; EWUng.→ prior