pereg [1] A: 1468 Pergew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1558 peregtek (MNy. 45: 131); 1604 Poͤrgoͤ [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1651/ pörögvén (Zrínyi: MM. 1: 51); 1805 përëg, përg (NSz.) J: 1 1558 ’gördül, gurul | rollen’ (↑); 2 1616 ’tengelye körül forog | sich schnell drehen, kreiseln’ # (NySz.); 3 [ ~ a nyelve] 1636 ’gyorsan beszél | eine geläufige Zunge haben’ (NySz.); 4 1787/ ’〈idő, esemény stb.〉 gyorsan halad, (le)zajlik | laufen, fließen 〈Zeit, Ereignis usw.〉’ (NSz.); 5 1792 ’〈szemenként〉 hull; 〈cseppenként〉 folyik | einzeln fallen 〈von Körnern〉; rinnen, träufeln’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 6 1794 ’szapora, egybefolyó hangot ad 〈dob stb.〉 | gerührt werden 〈Trommel usw.〉’ # (NSz.); 7 [bepörög] 1972 ’megharagszik, megdühödik | zornig werden’ (ÉKsz.) Sz: pergő 1468 [szn.] (↑) | pörge 1734 ’felmeredő, feltornyosuló | aufragend’ (MNy. 58: 226)

perget A: 1473 Pergethew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1590 Orso pergetȗ [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 187); 1604 Poͤrgetem (Szenczi Molnár: Dict.); 1870 pėrget (CzF.) J: 1 1590 ’gyorsan forgat | kreiseln, quirlen’ # (↑); 2 1632 ’gyakran, gépiesen mond | oft, mechanisch sagen’ (NySz.); 3 1653 ’szapora hang adására késztet, 〈dobot〉 ver | (die Trommel) rühren’ (NySz.); 4 1792 ’〈magot, szemcsés anyagot, könnyet〉 hullat; 〈mézet〉 a lépből forgatással kicsorgat, kicsap | einzeln fallen lassen 〈Körner, Tropfen〉; schleudern 〈Honig〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) Sz: pörgettyű 1473 [szn.] (↑); 1590 ’orsó tengelye | Achse einer Spule’ (↑); 1643 ’egy fajta gyermekjáték | Art Kinderspielzeug’ (Comenius: Jan. 208)

perdít A: 1600 k. perdéts [perdét □] (Radvánszky: Szak. 43); 1605 perditven [sz.] (NySz.); 1615 poͤrdétted elȏ (NySz.); 1870 pėrdít (CzF.) J: 1 [gyakran igekötővel] 1600 k. ’hint, szór | streuen’ (↑); 2 [ma főleg meg~] 1605 ’〈dobot〉 megüt | (die Trommel) rühren’ (↑); 3 1615 ’hirtelen létrehoz | schnell hervorbringen’ (↑); 4 1616 ’tengelye körül forgat, forgatni kezd | drehen, schwingen’ # (NySz.)

perdül A: 1604 poͤrdoͤl (Szenczi Molnár: Dict. Spóndylus a.); 1668 perduͤllyoͤn [l-j] (NySz.); 1799 Përdülös [sz.] (NSz.) J: 1 1604 ’tengelye körül hirtelen megfordul, forogva halad; gördül | sich drehen, kreisen; rollen’ # (↑); 2 1799/ ’〈dob〉 peregni kezd | ertönen, gerührt werden〈Lied, Trommel〉’ (I.OK. 30: 261); 3 1860 ’pörögve hull | einzeln fallen’ (NSz.); 4 1877 ’〈könny〉 kicsordul | rinnen, überlaufen 〈Träne〉’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Eredetileg a →fordít típusú hangjelenségek érzékeltetésére szolgálhatott; vö. még →fertő, →füröszt stb. A szóvégek különféle igeképzők. Az illabiális formák és a labiális változatok között néha részleges szóhasadás jele figyelhető meg, ez a tendencia azonban nem érvényes következetesen.

☞ NyK. 47: 470; TESz.; EWUng.→ permetez, sertepertél