penna ∆ A: 1519 u. pennat (DebrK. 105); 1774 pénnám (NSz.); 1805 pënna (NSz.); 1808/ penáját (NSz.) J: 1 1519 k. ’írásra használt lúdtoll | Gänsekiel zum Schreiben’ (↑); 2 1533 ’fém íróeszköz | metallenes Schreibgerät’ (Murm. 2509.); 3 1585 ’ecset | Pinsel’ (Cal. 772); 4 1651 ’költői tehetség | Dichtergabe’ (Zrínyi: MM. Az olvasónak); 5 1795 ’tollforgató ember | Literat’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. penna, pinna ’madártoll; írópenna’ [indoeurópai eredetű; vö. iráni (óír) ēn; breton (óbreton) etn-; stb.: ’madár’]. ≋ Megfelelői: ang. pen; ol. penna; stb.: ’madártoll; írópenna; irodalom’. ⌂ A ’madártoll’ > ’írópenna’ jelentésfejlődés már a latinban végbement és a tárgytörténetből könnyen érthető; vö. még →toll. A 3. jelentés metafora, a 4., 5. jelentés metonímia.
☞ TESz.; EWUng.→ féder