pemzli A: 1550 k. penchellel (MNy. 64: 227); 1676 pinzelkét [sz.] (NySz.); 1767 Pénzel (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1794 penzelyt (NSz.); 1799 penseleket (NSz.); 1799 festö́-penzli (Márton J.: MNSz.–NMSz. Pinsel a.); 1808 Pemzel, Pemzli (NSz.); 1816 pënzël (NSz.) J: ’ecset | Pinsel’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) pemsel, pems·l, pens̕l, pimsl ’ecset’, – ném. Pinsel ’folyadék felviteléhez használt eszköz’ [< fr. (ófr.) pincel ’ua.’ (lat. (vulg.) *penicellus ’ua.’ < lat. penicillus ’ua.’)]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) pȅmzl, pìmzl; cseh pemzlík; stb.: ’ua.’. ⌂ A változatok többszöri átvételre utalnak. Az időrendileg korábbi változatok szó belseji c-je az eredeti sz affrikálódásával keletkezhetett, amelynél a →penicilus analógiás hatása is szerepet játszhatott.
☞ TESz.; EWUng.→ penicilus