pedagógus A: 1537 pedakogwſſa (MNy. 46: 386); 1562 pedagogus (MNy. 66: 339); 1571–1576 poedagoguſwalis (MNy. 27: 260); 1840 paedagog (NSz.); 1885/ pedagógjaink (ÉdAny. I/1: 3); 1896 pedagógusnak (Heckenast: IdSzT.) J: ‹fn› 1537 ’nevelő, tanár | Erzieher, Lehrer’ # (↑) | ‹mn› 1562 ’nevelésre, tanításra alkalmas, képes 〈személy〉; nevelői | zum Erziehen, Lehren fähig; erzieherisch’ (↑)

pedagógia A: 1792 Paedagogiára (MKurir 1792. dec. 7.: 1546); 1835 Paedagogia [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1862/ pedagógiait [sz.] (NSz.) J: ’neveléstan, -tudomány | Pädagogik’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. paedagogus ’nevelő, pedagógus, tanító, tanár’ [< gör. παιδαγωγός ’gyerekvezető (rabszolga); iskolamester, nevelő’; vö. még gör. παῖς, παιδός [birtokos eset] ’gyerek’ + ἀγωγός ’vezető, vezér’] | lat. paedagogia ’neveléstan, pedagógia’ [< gör. παιδαγωγία ’nevelés’].  ≋  Megfelelői: ném. Pädagoge, (R.) pädagogie; fr. pédagogue, pédagogie; stb.: ’pedagógus’, ’neveléstan, pedagógia’.  ⌂  A pedagógus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. Az us végződés nélküli változatok német, ill. francia hatást mutatnak.  ∼  Idetartoznak: pedagogika ’neveléstan, pedagógia’  (1809: NSz.), a ném. Pädagogik ’nevelés és képzés tudománya’ szóból latin végződéssel.

☞ TESz.; EWUng.→ ágál, enciklopédia