pecér A: 1209 pezer [hn.] (MonStrig. 1: 190); 1416 Ebpezer (OklSz.); 1560 k. éb peczer (GyöngySzt. 3003.); 1570 peszszeriboͤl (NySz.); 1585 talpoͤszerkedni [sz.] (Cal. 476); 1870 pėczér (CzF.); nyj. piszér, püszér (ÚMTsz.) J: 1 1209 ? ’vadászkutyák gondozója | Wärter der Jagdhunde’ (↑), 1416 ’ua.’ (↑); 2 [főleg összetételi utótagként] 1585 ’szolga; vmely munkakörben foglalkoztatott személy | Knecht, Diener; in irgendeinem Arbeitskreis tätige Person’ (Cal. 809); 3 1773 ’sintér, gyepmester | Abdecker, Schinder’ (Nyr. 101: 219); 4 1838 ’kutyakedvelő | Hundeliebhaber’ (Tsz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. psar, (R.) pьsarь ’kutyagondozó’; szlk. psiar ’ua.; ‹főleg a vadászkutyáké›’; or. псарь, (R.) пьсарь ’vadászkutyák gondozója’; stb. [< szláv *pьsъ ’kutya’].  ⌂  A magyar szó palatális magánhangzórendszere folytán az átvétel még a 10. sz. előtt lezárulhatott. A két legfontosabb mozzanat a pecér alak keletkezésénél: hangrendi kiegyenlítődés és affrikálódás. A 2. jelentés jelentésbővülés eredménye. A 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. – A szó ma leginkább összetételek utótagjaként él; az előtag többnyire →kutya vagy →szoknya.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 407; TESz.; EWUng.→ poszáta