paripa A: 1528 parypa (OklSz.); 1595 Parippa (Ver. 120.) J: 1 1528 ’büszke tartású, könnyed járású, lovaglásra alkalmas nemes ló | Reitpferd’ (↑); 2 1732 ’ménló | Hengst’ (MNy. 50: 498); 3 1786 ’herélt ló | verschnittenes Pferd’ (MNy. 71: 125)

Vándorszó. |  ≡  Gör. πάριππος ’kísérő lovas; vezetékló, lógós ló’, (biz.) παρίππιον, πάριππα [többes szám] ’vezetékló, hitványabb teherhúzó ló; hátasló’, (biz.), (N.) παρίππιν ’ua.’; lat.  (k.) parhippus ’vezetékló’, (h.) parypus ’ua.’; szbhv. parip ’közönséges ló ‹az arab lóval szemben›’; le.  (R.) parepa, parepka ’gebe, kis ló’; stb. A görögből terjedt el [vö. gör. παρά ’mellett, -nál/-nél’ + ἵππος ’ló’].  ⇒⌂  Az átadó nyelv bizonytalan. A magyarba valószínűleg Dél-Európából került.  ⌂  Egyes szláv nyelvek a magyar szót adhatták tovább. A szóvégi a esetleg a görög többes számú alakra vezethető vissza.  ⚠  A →faris szóval való kapcsolata kizárt.

☞ Melich-Eml. 275; Kniezsa: SzlJsz. 707; TESz.; MNy. 83: 199; EWUng.→ vesszőparipa