papiros A: 1508 papírost (NádK. 589); 1518 k. pappÿrosth (PeerK. 16); 1527 papyroſſathys (Heyden: Puerilium 32); 1532 papirust (TihK. 24); 1585 k. papÿross (Gl.); 1708 Papíros (Pápai Páriz: Dict.); nyj. pappiraszba (ÚMTsz.) J: 1 1508 ’papír | Papier’ # (↑); 2 1771 ’irat, iromány; okmány, okirat | Schriftstück; Ausweis’ (NSz.); 3 1787 ? ’értékpapír | Wertpapier’ (NSz.), 1792 ’ua.’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. papyrus ’papiruszcserje; annak kérge; papír’ [< gör. πάπυρος ’ua.’]. A latin szó eredetileg ugyannarra az egyiptomi vízinövényre vonatkozik, amelynek kérgéből többek között írásra alkalmas anyagot állítanak elő.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A szó használata a →papír szót valamelyest kiszorította. – A papirusz ’papiruszcserje, ill. ebből előállított, írásra alkalmas anyag; papirusztekercs’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Papyrus a.) ugyancsak a latinból ered (↑). Ez utóbbi és a papiros között szóhasadás következett be.  ≋  Megfelelői: ném. Papyrus; fr. papyrus; stb.: ’papirusz(tekercs)’.

☞ TESz. papirusz a. is; EWUng.→ papír