papi A: 1705 papa (MNy. 74: 415); 1825 pápa (NSz.); 1870 papi (CzF.) J: ’étel 〈a gyermeknyelvben〉 | Speise 〈in der Kinderspr.〉’
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő onomatopoetikus eredetű, a kisgyermekek csámcsogásának utánzására jött létre. A palatoveláris párhuzamosság alapján a →pép-pel függ össze. A szóvég játszi kicsinyítő képző. Hasonló hangalakú szavak más nyelvekben is vannak: ném. Papi; ang. pap; stb.: ’kása, pép’; vö. még lat. pap(p)a ’ua.’. ∼ Idetartozik a palatális párhuzamosság származékszavaként: pepe ’étel ‹a gyermeknyelvben›’ (ÚMTsz.).
☞ TESz.; EWUng.→ pép