panasz A: 1214/ Ponoz [hn.] (VárReg. 173.); 1416 u./¹ panazos [sz.] (BécsiK. 268); 1522 panozokath (KeszthK. 209); 1552 pananszokat (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’fájdalom, szomorúság kifejezése, siránkozás, jajveszékelés | Äußerung von Schmerz od. Trauer, Klage, (Weh)klagen’ # (↑); 2 1456 k. ’fájdalom, szenvedés (mint vmely betegség tünete); vki, vmi ellen v. miatt érzett rosszallás, elégedetlenség | Beschwerde (auch med); Mißbilligung’ # (SermDom. 1: 281); 3 1524 ’vmely sérelemnek törvényes útra terelése | gerichtliche Klage’ # (MNy. 25: 68) Sz: panaszos 1416 u./¹ (↑) | panaszkodik 1517 panazkodnak (DomK. 247)
panaszol [1] A: 1372 u./ panaʒlat [sz.]; panaʒoluan [sz.] (JókK. 94, 10); 1566 ponanszolkodássát [sz.] (Heltai: Fab. 172) J: ’panaszkodik, panaszt emel | sich beklagen, sich beschweren’ #
Jövevényszó egy szláv nyelvből, esetleg az óegyházi szlávból. | ≡ Óe. szl. ponosъ ’gyalázat, szégyen; szemrehányás’; – szln. ponos ’büszkeség, gőg; feddés’; or. понос ’hasmenés’, (R.) ’káromlás, gyalázás, szidalmazás; elítélés; szégyen’; stb. | óe. szl. ponositi ’hord; megszid’; – szln. ponositi ’lebont, kopik; helyretesz, vkinek szemrehányást tesz’; szlk. ponosit' ’lebont, elhasznál’; or. поносить ’lehord, szid; zsémbesekedik’; stb. [< szláv *po [igekötő] + *nos- ’visz, hord’]. ⌂ Valószínűleg főnévként és igeként is át lett véve. Nem kizárt az sem, hogy csak egy jövevényszó a kettő közül; elsősorban a panaszol a panasz igeképzős származékszava, utolsósorban a panasz a panaszol-ból keletkezett elvonással. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.), (R.) ponosluí ’megvádol, megrágalmaz’; valószínűleg a szlk. ponosa, (R.) ponos ’panasz, panaszkodás’ szóból.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 382; TESz.; EWUng.→ nyoszolya