őszinte A: 1561 oͤnszinte (NySz.); 1577 k. eͦʒÿnten [r.] (OrvK. 12); 1708 Ö́ʃʒinte (Pápai Páriz: Dict. Sincērè a.) J: ‹hsz› 1 1561 ’igazán, helyesen, a maga valósága szerint | der Wahrheit getreu’ (↑); 2 1708 ’őszintén | aufrichtig’ (MNy. 3: 396) | ‹mn› 1 1585 ’tiszta, nem kevert | unvermischt’ (Cal. 981); 2 1792 ’nyílt, egyenes, szókimondó | aufrichtig’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.) Sz: őszinteség 1645 oͤ-ſzinteſéges [sz.] (CorpGr. 318) R: őszintén 1577 k. ’tiszta, nem kevert, egyszerű, nyílt, egyenes, szókimondó | unvermischt, einfach, aufruchtig 〈Adv.〉’ (↑)
Összetétellel keletkezett megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Egy szószerkezetből keletkezett, amely az →ön² (→önnön) szó -t módhatározóragos alakjából és az -e latívuszraggal ellátott →szín² ’arc’ szóból áll. Eredeti határozószói jelentése az ’ő saját színében, képében’ lehetett. A melléknévi jelentés jelzői használatban alakult ki; vö. →közel, →messze.