őrül A: 1598 oͤrjuͤlés [sz.] (NySz.); 1760 örültséget [sz.] (NSz.); 1770 őrülés [sz.] (MNy. 2: 181) J: [főleg meg~] ’megtébolyodik, eszét veszti | wahnsinnig werden’ # Sz: őrült 1645 megoͤrjuͤltségnek [sz.] ‹mn› (NySz.); 1757 ’tébolyodott személy | Wahnsinnige(r)’ (NSz.) | őrület 1808 Örǘlet (Sándor I.: Toldalék)

őrjöng A: 1792 öröng (NSz.); 1792 őröng (Ruzsiczky: KazTájsz. 317); 1795 őrjöng (DebrGr. 280); 1816 ö́rröng (Ruzsiczky: KazTájsz. 317) J: 1 1792 ’őrült módjára viselkedik | rasen, toben’ # (↑); 2 1795 ’kószál, bolyong | herumirren, herumschweifen’ (↑); 3 1815 k. ’búsul; töpreng | sich grämen; grübeln’ (↑)

őrjít A: 1798 ö́rítö́ [sz.] (NSz.); 1858 őrjít meg (NyF. 11: 63); 1883 örjitő [sz.] (NSz.) J: [főleg meg~] ’majdnem az őrületbe kerget vkit, idegesít, feldühít vkit | (beinahe) wahnsinnig machen, rasend machen’ #

A szócsalád alapja, az őrül valószínűleg ótörök jövevényszó, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. ujg. äbril- ’forog, fordul’, ävril- ’megfordul, visszafordul körtáncot jár; elutasít’; KB. äwril-, ävrül- ’forog, fordul’; csag. ävril-  ’megfordul’; stb. [a tőhöz vö. →őr¹].  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *äβril- volt. Nem zárható ki, hogy a magyar ige szóvégi l-je török tőhöz tapadt magyar képző; vö. borul (→borít), őröl (→őr¹) stb. Az őrül jelentésének alapja az elmebajjal gyakorta együtt járó tébolyult, keringő mozgásra való hajlam; vö. →kerge; vö. még kaz. eylen- ’forog’ : eylenčik auru ’a birkáknál fellépő kergekór’; fr. la tête lui tourne ’forog vele a világ, szédül’ > ’őrült’; stb. A szó összefügg a feltartóztathatatlan, keringő mozgás képzetével, esetleg az ’eksztázisba esik’ > ’őrült’ jelentésváltozással, ill. a sámánok révületével vö. →agyafúrt.

Az őrjöng és őrjít származékszavak. |  ⌂  Az őrjöng és az őrjít az őrül alapján keletkezett. A szóvégek -ng gyakorító képző, ill. -ít műveltető igeképző. A szó belseji j valószínűleg inetimologikus; vö. →ár¹, ill. →terjed. A 2. és 3. jelentés metonimiksan keletkezett: ezek a jelentések az elmebajban szenvedők búskomor bolyongására emlékeztetnek.  ⌘  Az őrjöng és az őrjít nyelvújítási szóalkotások.

☞ MNy. 44: 137, 60: 480; NytudÉrt. 30: 46; TESz.; StUASuppl. 1: 153; Ligeti: TörK. 107; EWUng.→ őr¹, öröm