öv [7/1] A: 1211 ? Vued [sz.] [szn.] (PRT. 10: 511); 1372 u./ ewuet (JókK. 144); 1380 k. Rychtew, vͦ (KönSzj. 100., 102.); 1470 weth (SermDom. 2: 714); 1493 k. ewe (FestK. 308); 1560 k. parta eo (GyöngySzt. 2813.); 1604 Oͤv (Szenczi Molnár: Dict.); 1626–1627 párta oͤh (NySz.); 1793 ö́vhez (NSz.) J: 1 1372 u./ ’vmely ruhadarabot a deréknál összehúzó v. felerősítő szíj, pánt; más testrészt körülfogó pánt | Leibgurt, Gürtel; Gürtel für andere Körperteile’ # (↑); 2 1582 ’a test derékrésze | Taille; Gürtelgegend’ (NySz.); 3 1775 ’(vmely területet körülvevő) sáv, réteg; 〈domborzaton〉 azonos magassági szintű réteg, amelyre azonos gazdasági v. földrajzi jelenség jellemző | Gürtel, Zone, Streifen; Höhenzone 〈Geogr〉’ (NSz.); 4 1793 ’〈a földgolyón〉 azonos szélességi körökkel határolt terület, égöv | Erdgürtel, Zone’ (↑); 5 1877–1883 ’ásatási réteg | Grabungsschicht’ (NSz.) Sz: övez 1416 u./¹ o̗uèdezietec meg ’körülövez, övet köt a dereka köré | (um)gürten’ (BécsiK. 204); 1779 ’körülvesz, környez | umgeben’ (NySz.) | övezet 1493 k. ewezety ’övezés, öv | Gürtung’ (FestK. 308); 1604 ’vmit körülvevő sáv | Zone 〈um etw herum〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Horízon a.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  ? Zürj.  (Sz.) ve̮ń ’öv, szíj’; ? cser. ə-, (KH.) əštə ’öv, szíj’; finn vyö ’ua., szíj’; lp.  (norv.) âvve ’ua.’; – ? jur. wījā ’szíj, kötél, gyeplő’; szelk. üne, ün ’öv, szíj’; ? kam. mшne ’lasszó’; stb. [fgr. (? uráli) *βiŋä vagy *βüŋä: ’öv, szíj’].  ⌂  A magyarban az eredeti változat az ő volt; az öv alak elvonással keletkezett a v-s tőváltozat toldalékolt alakjaiból; a hangtanhoz vö. →avul, →hív¹ stb. A 2. jelentés metonímia; a 3., 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. még ég övezete ’égöv’  (1604: Szenczi Molnár: Dict. Horizon a.). Az övez származékszó a korai adatokban gyakran övedz, övedez alakban fordul elő.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1150