ötvös A: 1333–1335 Vtwes (Heckenast: Szolg. 117); 1353 Wtwys [hn.] (Heckenast: Szolg. 117); 1393 Wthuus [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 245); 1395 k. ethues (BesztSzj. 732.); 1416 u./¹ o̗tuo̗ſo̗c (BécsiK. 114) J: ’nemesfémből dísztárgyakat, ékszereket stb. készítő kézműves, aranyműves | Goldschmied’ #

ötvény ∆ A: 1836 ötvény (Szily: NyÚSz.) J: ’ötvözet | Legierung’

ötvöz A: 1844 ötvözhetők (Hirnök 1844. ápr. 2.: 152); 1846 Ötvöz (Ballagi M.: MNKiegSz.) J: ’fémeket vegyít, olvaszt össze | legieren’ # Sz: ötvözet 1846 ötvözet (Ballagi M.: MNKiegSz. Legirung a.)

A szócsalád alapja, az ötvös származékszó. |  ⌂  Az öt (az →önt ’formába önt ‹fémet›’ eredeti változata) -s névszóképzővel; vö. lakos (→lak¹), →teljes stb. A szó belseji v megléte és funkciója bizonytalan; vagy megőrződött benne egy teljesebb alak tővégi magánhangzója, vagy esetleg egy névszóképző; vö. →hitves.

Az ötvény és ötvöz származékszavak. |  ⌂  Az ötvény és az ötvöz a nyelvújítás korában keletkezett az ötvös kikövetkeztetett tövéből -ny névszóképzővel, ill. -z igeképzővel.

☞ Szily: NyÚSz.; Horger: MSzav. 137; MNy. 31: 149; TESz.; EWUng.→ önt