ösztörű × A: 1177/ Scro [ɔ: Stro] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 318); 1233 yztru (OklSzPótl.); 1264 vstrov (OklSzPótl.); 1272–1290 vztro (Györffy: ÁMTF. 1: 121); 1358 Oztorow (OklSzPótl.); 1468 Pathakezthorothw [hn.] (OklSzPótl.); 1476 Eztrew [hn.] (OklSzPótl.); 1508 o̗zto̗ro̗re (NádK. 649); 1519 k. o̗zto̗rẃo̗l (DebrK. 12); 1527 oſtorwra (ÉrdyK. 338); 1577 ezteri (KolGl.); 1792 Öſztör (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1818 ösztölü (NSz.); 1838 Eszteru (Tsz.); 1859 üsztürűjébe (NSz.); nyj. ësztërhó (ÚMTsz.); iszra (MTsz.); oszró, ösztöllü (ÚMTsz.) J: 1 1177/ ? ’karókból épített gát; halfogó rekeszték | aus Pfählen gebauter Damm; Fischwehr’ (↑), 1233 ’ua.’ (↑); 2 1177/ ? ’különféle célokra használt ágasfa | mehrarmige Stange zu versch. Zwecken’ (↑), 1272–1290 ’ua.’ (↑); 3 1495 e. ’horog, amelyre a mészáros a húst felakasztja | Haken zum Aufhängen von Fleisch’ (GuaryK. 16); 4 1508 ’karó; kínzó v. kivégző eszköz | Pfahl; Marterpfahl’ (↑); 5 1792 ’lépvessző | Leimrute’ (↑); 6 1818 ’tartó v. támasztó gerenda | stützender Balken’ (↑)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv.  (N.) ȍstrva ’földbe szúrt karó, amelyre puskákat akasztanak’; szlk. ostrva, ostŕv ’ágasbogas karó, szárító karó, petrencerúd, madárfogó karó’; or.  (N.) ócmpoв ’karó, létrául v. szárításra használt faágas’; stb. [eredetéhez vö. →ösztön].  ⌂  A palatális változatok hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek, feltehetőleg az →ösztöke, →ösztön hatására. A 2., 4. és valószínűleg az 5. jelentés az átadó nyelvből származik. Az 1., 6. jelentés a 4.-re megy vissza, a 3. jelentés ezzel szemben az 5.-en.

☞ MNy. 6: 445, 9: 275; Kniezsa: SzlJsz. 367; TESz.; EWUng.→ ösztön