ösztön A: 1405 k. eʒten (SchlSzj. 1029.); 1416 u./³ o̗ztene (AporK. 167); 1513 ezto̗n (NagyszK. 183); 1517 evztevneet (DomK. 52); 1585 oͤztoͤny (Cal. 1006); nyj. ësztën (MTsz.) J: 1 1405 k. ’vasvégű bot a jószág ösztönzésére | Ochsenstecken, Treibstachel’ (↑); 2 1416 u./³ ’heves ösztönzés; kényszerűség, szükségszerűség | heftiger Antrieb; Zwangsläufigkeit’ (↑); 3 1513 ’meghatározott magatartásra késztető inger v. hajlam | Instinkt’ # (↑); 4 1784 ’gyom, főleg konkoly irtására használt eszköz | Gerät zum Jäten von Unkraut 〈haupts. Kornrade〉’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 23) Sz: ösztönöz 1513 Meg ezto̗no̗zӳed (NagyszK. 185) | ösztönös 1604 Oͤʃʒtoͤnoͤs ’a jószágot ösztökélő bottal kapcsolatos | mit einem Treibstachel zusammenhängend’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1772 ’ösztönszerű | instiktiv’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. ostьnъ ’hegyes karó; hajtóbot, ösztöke’; szbhv. ostan, (N.) òstanj ’hajtóbot, ösztöke; ösztökélés’; szlk. osteň ’tövis, tüske, fullánk, szilánk; hajtóbot, ösztöke’; or.  (N.) остён ’tövis, fullánk; állat fullánkja; vminek a hegye’; stb. [< szláv *ostь ’hegy, csúcs’].  ⌂  A 2. és 3. jelentés keletkezéséhez vö. lat. stimulus ’hegyes karó, ösztöke; ösztökélés; ösztön’; ném. Stachel ’tövis, fullánk; hajtóbot, ösztöke; heves ösztönzés’; stb. A 4. jelentés az →ösztöke hatására keletkezhetett.

☞ NyK. 41: 396; Kniezsa: SzlJsz. 367; TESz.; EWUng.→ aszat, ösztöndíj, ösztörű