öröm A: 1138/ vrumedí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 205); 13. sz. közepe/ urumētuul (ÓMS.); 1372 u./ erewmeſben [t-b] [r.]; ewremuel, ewrewmel (JókK. 82, 7, 22) J: ’boldogság | Freude’ # Sz: örömes 1171 Vrumes [szn.] (ÓMOlv. 47)

örül A: 1372 u./ erewlyetek [l-j]; ewreluala; ewrewle (JókK. 74, 101, 5); 1456 k. meg wrul (SermDom. 2: 256); 1495 e. o̗ru̇l (GuaryK. 61); 1525 k. erÿlem (GyöngyK. 53) J: ’örvend(ezik) | sich freuen’ # Sz: örülés 1372 u./ ewrewleſere (JókK. 161)

örvend A: 1372 u./ ewruendeʒÿkuala (JókK. 81); 1416 u./¹ o̗ꝛuèndėznèkuala (BécsiK. 10); 1456 k. eruendenek, vruende (SermDom. 2: 208, 547); 1527 oͤrwoͤndeznek vala (ÉrdyK. 345) J: ’örül | sich freuen’ Sz: örvendezik 1372 u./ (↑) | örvendezés 1372 u./ ewruendeʒeſt (JókK. 132) | örvendezet 1416 u./¹ o̗ruèndezètet ’öröm, boldogság | Freude’ (BécsiK. 108) | örvendés 1493 k. erwendesÿ (FestK. 40) | örvendetes 1493 k. erwendetessegben [sz.] (FestK. 27) | örvendetesség 1493 k. (FestK. 27) | örvendeztet [ma meg~] 1578 oͤruoͤndoͤztet (NySz.)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség, finnugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. lp.  (norv.) ârvuk ’vidám, eleven, vicces, boldog’ [fgr. *irβɜ ’vidám, boldog; örül’]. A magyarázat az egyetlen távoli megfelelés miatt bizonytalan. 2 Származékszó egy török eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →őr¹, →őrül stb. A gyors mozgás, forgás, pörgés és az öröm megjelenési formái között levő kapcsolathoz vö. óind pravá- ’lobogó’ : or. прыть ’gyors futás’ : óész. germ. frār ’gyors’ : ném. froh, sich freuen ’vidám, örül’.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A szóvég -m deverbális névszóképző (vö. →álom), ill. -l gyakorító képző és -nd mozzanatos képző. Az örvend szó belseji v-je egy török származtatás esetén -v visszaható igeképző is lehet.  ⚠  Az ótörök *ögür alakból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 38: 289; Collinder: CompGr. 403; TESz.; MSzFE.; StUASuppl. 1: 151; EWUng.→ őr¹, őrülUN UEW. № 153