örvény A: 1009/ Vrmeneſagh [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1086 vrrem [hn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1206 ? Euremnarha [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); 1211 Euren [hn.] (OklSz. örém a.); 1222 Eurem [hn.] (OklSz. örém a.); 1269 livk eurim [hn.] (OklSz. örém a.); 1282 ? Vluend [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 649); 1287 Hewrimus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 178); 1329 hurim [hn.] (OklSz. örém a.); 1391 Ewrwynys [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 561); 1395 k. herem, vruen fíu (BesztSzj. 233., 366.); 1430 k. eruen (SchlGl. 2240.); 1508 O̗rveń (DöbrK. 96); 16. sz. Orvon (StUnBB. 1958. 1: 164) J: 1 1206 ? ’vízforgás, forgó; mélyvíz | Wirbel; Tiefwasser’ # (↑), 1211 ’ua.’ (↑); 2 1430 k. ’egy fajta növény, örménygyökér | Alant, Helenenkraut’ (↑); 3 1508 ’szédítő mélység | schwindelerregender Abgrund’ (↑); 4 1550 k. ’forgószél | Wirbelwind’ (KolGl.); 5 1710 ’menthetetlen bukással, pusztulással fenyegető helyzet, állapot | mit unrettbarem Untergang, mit Zerstörung drohender Zustand’ (ItK. 14: 337) Sz: örvénylik 1780/ örvénylik (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. Kāšγ. ägrim; csag. ėgrim; oszm. eğrim; stb.: ’örvény’ [< török *ävir- ’forog’; vö. még →őr¹]. ⌂ Eszerint a származtatás szerint az eredeti változat az örém volt; az örvény alak a -vény deverbális névszóképzős származékszó hatására keletkezhetett. A szóvégi m > n hangváltozáshoz vö. →hiszen, talán (→talántán) stb. 2 Származékszó. | ⌂ Az alapszó a ’forog’ jelentésű →őr¹ lehetett; vö. még →örmény¹. A szóvég -vény névszóképző; vö. →eresztvény, →sövény stb. A szókezdő ő rövidüléséhez vö. →örmény¹. Az örém változat a szó belseji v kiesésével keletkezhetett; vö. →pitvar, →zsálya stb. A szóvégi n > m hangváltozáshoz vö. →szirony¹, →szirony². ▣ ⌂ Lehetséges, hogy a szó kétféle fejlődési folyamata egybeesik. – A 3–5. jelentés metafora az eredeti 1. jelentés alapján; a 2. jelentés az örvényfű ’örménygyökér’ (↑) összetétel alapján keletkezett.