öreg A: 1226 ? Vrug [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 601); 1416 u./¹ o̗règ (BécsiK. 224); 1456 k. meg-eregelni [sz.] (SermDom. 1: 270); 1456 k. vregel (SermDom. 2: 18); 1575 oͤroͤgbic (Heltai: Krón. 95a); 1589 iregh (Balassi: Com. 325); nyj. ërëg (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1416 u./¹ ’nagy, terjedelmes; értékes, hasznos | groß, umfangreich; wertvoll, nützlich’ (↑); 2 1416 u./² ’jelentős v. vezető szerepet betöltő 〈személy〉 | bedeutend, eine führende Rolle spielend 〈Person〉’ (MünchK. 26ra); 3 1517 ’idős, koros | alt, bejahrt’ # (DomK. 223); 4 1590 ’sűrű 〈étel〉 | dick 〈Speise〉’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 205); 5 1787 ’vége felé tartó 〈napszak〉 | spät 〈Tageszeit〉’ (NSz.); 6 1789 ’régi | alt, nicht neu’ # (NSz.) | ‹fn› 1 1552 ’idős ember | Alte(r) 〈Person〉’ # (Heltai: Dial. M6b); 2 [gyakran E/1. személyű birtokos személyjellel] 1793 ’〈nagyjából egykorú személy bizalmas megszólításaként〉 | Alter 〈als vertreuliche Anrede〉’ (NSz.); 3 [birtokos személyjellel] 1794 ’(idős) szülő | (alter) Vater od. (alte) Mutter’ (NSz.); 4 [gyakran birtokos személyjellel] 1842/ ’idős házastárs | (mein) Alter, (meine) Alte 〈Eheleute〉’ (NSz.); 5 [kis~] 1890 ’koravén gyermek | altkluges Kind’ (NSz.) Sz: öregít 1416 u./¹ o̗rèǵeitèni (BécsiK. 86) | öreged(ik), öregszik 1416 u./² o̗règedic vala (MünchK. 56vb); 1881 (NyK. 16: 244) | öregül 1456 k. ’idősödik, korosodik | größer werden’ (↑) | öregbül 1490 k. o̗regbo̗letekre [sz.] ’bölcsebbé válik, lelkileg gazdagodik | an Weisheit zunehmen, seelische Bereicherung erfahren’ (AporK. 173) | öregbít 1526 megh o̗regbӳtéé (SzékK. 64)

Vitatott eredetű. | 1 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. Kāšγ. erig ’erős, tartós’, erig är ’furfangos ember’ [< török *er- ’elér’] vagy ujg. ärik ’erős, hatalmas’; Kāšγ. irik, irük ’durva, vastag’; KB. erig ’nyers, durva’; stb. [török eredetű].  ⌂  A magyarba átkerült alak *erig vagy *irig. 2 Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) är ’sok’; osztj.  (V.) är ’ua.’; – jur. jīrī ’nagyapa’; szelk. ira, ärá ’agg(astyán)’ iri̮l׳ ’sok, hosszú’, iral, eräl ’régi’; stb. [uráli *erɜ ’nagy, sok’].  ⌂  A jelentések összefüggéséhez vö. osztj.  (V.) eṇə ’vastag’ : (DN.) enə ’nagy; idősebb, legidősebb’; lp.  (norv.) ǣdnâg ’sok’ : ǣno ’az anya fiútestvére’; stb. A szóvég -g melléknév képző; vö. →hideg, →meleg stb. – A jelentések az eredeti melléknévi 1. jelentésből metaforikusan keletkeztek. A melléknévi 3. jelentés a ’nagy, nagyra nőtt’ alapjelentésből jött létre; ehhez vö. lat. altus ’magas’: adultus ’felnőtt’. A főnévi jelentések másodlagosak. ▣  ⚠  A fgr. *serä ’régi’ szóból való származtatása kevésbé valószínű.

☞ MNy. 3: 310; KCsA. 1. Kieg.: 526; NyK. 50: 456; TESz.; UEW. 75, 440; EWUng.→ ér², kis-UN UEW. № 136; UEW. № 892