önként A: 1598 Oͤnkente (NySz.); 1655 Önként (NySz.); 1753 oͤn-kényt (NSz.); 1759 oͤn-kint (NSz.); 1777 önkönt (NSz.); 1799 enként (NSz.); nyj. ű kíénte (Nyr. 61: 87) J: ’szabad akaratból, szabad elhatározásból | freiwillig, aus eigenem Antrieb’ # Sz: önkéntes 1787 Önkéntes ‹mn› ’szabad akaratú, szabad elhatározású | freiwillig’ (Szily: NyÚSz.); 1832 önkénytesink ’vmit saját elhatározásból vállaló, teljesítő személy | Freiwilliger’ (NSz.)
Megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az →ön² (→önnön) szó -ként módhatározóragos alakja. Az önként eredetileg összetétel lehetett; az összetétel előzményéhez vö. 1416 u./¹ o̗keien, o̗nkeieken ’önként, saját indíttatásból’ (BécsiK. 36, 32); 1416 u./² o̗no̗̅ keẏen ’ua.’ (MünchK. 39rb); 1520 Enkenniken ’ua.’ (Gl.) (vö. még →ön-¹). – Egyéb, régi megnevezések: maga kéjén ’ua.’ (1603: NySz. kéj a.); maga kényén ’ua.’ (1635: NySz. kény a.).