ön¹ A: 1806 Ö́n, önnök (Révai: ElGr. 1: 302); 1828 ön (MNy. 1: 78) J: 1 1806 ’ő 〈E/3. személyű személyes névmás〉 | er (sie, es)’ (↑); 2 1828 ’maga 〈udvarias megszólításként〉 | Sie 〈als Anrede〉’ (MNy. 1: 78) Sz: önöz 1840 önözni [sz.] (NSz.)
Különféle összetételek előtagjának önállósodása, tudatos szóalkotással. | ⌂ Olyan összetételekből, mint az önbelőle, önmaga (→ön-¹) stb. Keletkezésénél a tévesen, összetételként felfogott →önként is közrejátszhatott. Az 1. jelentés tulajdonképpen az →ön² (→önnön) újabb keletkezésű névmási jelentése. A 2. jelentés Széchenyi István gróf ajánlására terjedt el a ném. sie : Sie ’ön, önök’ és fr. vous ’ua.’ megfelelőjeként. ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ TESz. ön² a.; EWUng.→ ön-¹UN UEW. № 919