öklődik × A: 1616 uͤkroͤdnének (NySz.); 1669 ikeloͤdnek (MNy. 69: 421); 1675 ikölődnek [?✐] (EgriTanFőiskKözl. 14: 168); 1750 ökrődés [sz.] (MNy. 37: 129); 1780 ökrödik [▽] (NSz.); 1867 öklődik (CzF.) J: 1 1616 ’kiböfög, öklendezik, hány | aufstoßen, sich erbrechen’ (↑); 2 1784 ’böfög; kérődzik | rülpsen; wiederkäuen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 97)

öklendezik A: 1643 uͤkroͤndoͤzik [▽] (Comenius: Jan. 55); 1649 ikrendezésvel [sz.] (NSz.); 1760 ökröndözés [sz.] (NSz.); 1772 ökrendez (NSz.); 1838 Öklöndözni [sz.] (Tsz.); 1853/ öklendezett (NSz.); 1867 ökrendėz (CzF.); nyj. eklendözni [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1643 ’hányinger miatt, ill. hányás közben böfögésszerű hangokat hallat | rülpsen und (bzw. od.) sich erbrechen’ # (↑); 2 1867 ’mérgesen kiáltozik 〈pulyka, gúnár stb., ember〉 | zornig schreien 〈Truthahn, Gänserich usw., Mensch〉’ (CzF.)

öklend² A: 1806 ökröndést [sz.] (NSz.); 1825 Ökrendve [sz.] (NSz.); 1867 öklend (CzF.) J: 1 1806 ’böfög; öklendezik, hány | rülpsen; sich erbrechen’ (↑); 2 1867 ’haragosan, rekedten kiált 〈pulyka, ember stb.〉 | zornig, heiser schreien 〈Truthahn, Mensch usw.〉’ (CzF.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A relatív tő -r (> -l) gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefüggésben áll az →okádik tövével. A szóvég gyakorító-visszaható képző. Az öklend¹ feltehetőleg nem közvetlenül a relatív tőből keletkezett, a szó későbbi megjelenése ugyanis talán a öklendezik-ből való elvonásként magyarázható. A szócsalád tagjainál a hangalakok keletkezésénél az →öklik hatásával is számolni lehet.  ∼  Régi szavak ugyanezzel a tővel, más igeképzőkkel: ükröndözik ’böfög; öklendezik, hány’  (1683: Nyr. 40: 114); üklelődik ’ua.’  (1801: NSz.).

☞ MNy. 55: 129; TESz. ökrendezik a.; EWUng.→ okádik