óra A: 1372 u./ horan (JókK. 18); 1456 k. orayt (SermDom. 1: 134); 1592 órákat [?✐] (NySz.); nyj. úra (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’60 percnyi időszakasz; időpont: az éjféltől, déltől számított ilyen időszakok vmelyikének vége | Stunde; Uhr 〈Zeitangabe〉’ # (↑); 2 1470 ’időmérő készülék | Uhr 〈Gerät〉’ # (OklSz.); 3 1839 ’tanóra | Unterrichtsstunde’ # (NSz.); 4 1896 ’mérőóra; számlálószerkezet | Messuhr; Zählapparat’ # (PallasLex.) Sz: órányi 1519 horany̋ (JordK. 720) | órás 1522 Oraas [szn.] (MNyTK. 105: 38); 1533 Horas ’egy órányi | stundenlang’ (Murm. 182.); 1565 oras ’órásmester | Uhrmacher’ (MNy. 6: 232) | órai 1585 orai (Cal. 488)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. hora ’idő; időegység; időpont; időmérő’ [< gör. ὥρα ’évszak; napszak; időszak; időpont’]. Középkori szöveghelyeknél nem lehet magától értetődőnek venni sem azt, hogy egységnyi hosszúságú időszakaszról van-e szó, sem azt, hogy éjféltől vagy déltől kell-e számolni.  ≋  Megfelelői: ném. Uhr ’óra mint időpont és időmérő’; fr. heure ’óra mint időtartam és időpont’; stb.  ⌂  A szókezdő h nélküli alakváltozathoz vö. →ostya.

☞ TESz.; EWUng.→ horoszkóp, jérce, pásztoróra, stopper, túl-