óhajt A: 1416 u./¹ ohaita (BécsiK. 92); 1517 ohÿtvan [sz.] (DomK. 69); 1527 oyoytozaſaat [sz.] (ÉrdyK. 43); 1529 e. olhaÿtas [sz.] (VirgK. 71); 1550 ohėtasokkal [sz.] (NySz.); 1553/ ohuͤt (Tinódi: Cronica A4b); 1608 ôhayt (NySz.); 1617 oháytvan [sz.] (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’sóhajt, sóhajtozik | seufzen’ (↑); 2 1527 ’kíván, kér | wünschen, begehren’ # (↑) Sz: óhajtás 1416 u./¹ ohaitaſſal (BécsiK. 22) | óhajtozik 1416 u./¹ ohaitozėc (BécsiK. 7)

óhaj A: 1843 ohajok (Világ 1843. szept. 2.: 575); 1844 Óhaj (NSz.) J: ’kívánság, vágy | Wunsch, Verlangen’ #

A szócsalád alapja, az óhajt onomatopoetikus eredetű, kialakulásmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Az →ó² indulatszóhoz kétféleképpen kapcsolódhat: vagy azzal párhuzamosan keletkezett (erre utalhat az ige szókezdő magánhangzójának eredeti rövidsége), vagy az óhajt az →ó² származékszava. A szóvég az -ajt ~ -ít műveltető képző gyakorító funkcióval. Az olhajt változat téves hangtani visszafejlődés. A 2. jelentés metonímia.

Az óhaj elvonás. |  ⌂  Elvonással keletkezett az óhajt-ból a nyelvújítás korában; vö. sóhaj (→sóhajt).

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 50; EWUng.→ ó²