ócsárol [1] A: 1416 u./² megolւaꝛlatot [sz.] (MünchK. 74vb); 1456 k. ocharuan [sz.] (SermDom. 1: 20); 1566 ólczárllya [l-j] (Heltai: Fab. 117); 1566 ólcsárol [✐] (NySz.); 1588 Ochyarollyak [l-j] (NySz.); 1611 Oczállom (Szenczi Molnár: Dict.); 1717 e. ócsorlom (NySz.) J: 1 1416 u./² ’vádol; rágalmaz | anklagen; verleumden’ (↑); 2 1416 u./³ ’lekicsinyel, becsmérel | herabsetzen, mäkeln’ # (AporK. 65); 3 1750 ’olcsónak tart | für billig halten’ (NSz.)
Valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó az →olcsó lehet. A szóvég -árol igeképző. Az ócsál változat ál végződése hasonulással keletkezett; vö. becsmél ~ becsmérel (→becs), →sikál ~ sikárol stb. A szó belseji i kieséséhez vö. →csónak, →fónagy stb.
☞ Horger: MSzav. 131; TESz.; EWUng.→ olcsó