ó¹ [7/1] A: 1055 ohut (TA.); 1211 Fuentuhout [hn.] (PRT. 10: 510); 1239 Oluar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 466); 1519 awat (JordK. 397); 1645 óv (NySz.) J: 1 1055 ’(nagyon) régi | (sehr) alt’ (↑); 2 1416 u./² ’nem ebből az évből való 〈termés, termék, főleg bor〉 | nicht heurig, von älterem Jahrgang 〈Feldfrucht, Obst, haupts. Wein〉’ (MünchK. 60ra); 3 1416 u./² ’ócska, elnyűtt | abgenützt’ (MünchK. 15rb); 4 1585 ? ’idejét múlt, elavult | veraltet, überlebt’ (Cal. 716 [ɔ: 717]), 1750–1771 ’ua.’ (NySz.)

Örökség, megfelelői azonban vitatottak. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  A megfelelőkhöz vö. →agg. Ez utóbbi és az ó¹ szóhasadáson nyugvó ellentétei lehetnek egymásnak. 2 Örökség az uráli korból. |  ≡  Vö. ? cser.  (B.) ümašte ’előző évben, tavaly’; md.  (E.) umok ’régen, korábban, hajdan’; lp.  (norv.) oames ’öreg, régi’, (L.) å̄mēs, aͦpme ’régi, öreg, lehasznált, kopott, elnyűtt’; – mot. igomo ’reggel’; karag. umuń ’holnap’; stb. [uráli *oma ’régi, öreg’].  ⌂  Az ó¹ ma főleg csak különböző összetételek előtagjaként él, mint pl. óbor, ókor, ótestamentum stb.

☞ MNy. 13: 65; Vir. 1934: 152; TESz.; UEW. 337, 448; EWUng.→ avas², avul, óbárdus, ócska, ódon, ósdi, ószeresUN UEW. № 665; UEW. № 907