oszlop A: 1250 Ozlup [szn.] (OklSz.); 1395 k. oʒloth [? ɔ: oʒloph] (BesztSzj. 533.); 1405 k. oʒlop (SchlSzj. 1081.); 1456 k. aʒlopath (SermDom. 2: 499); 1533 Koͤ oslob czinalo (Murm. 2407.); 1551 koͤeszlopa (MNy. 67: 492) J: 1 1250 ’függőlegesen álló, rendszerint vmit tartó, vastagabb építészeti elem | Säule, Pfeiler’ # (↑); 2 1519 k. ’vminek erőssége, támasza | Stütze, wichtiger Helfer’ (DebrK. 208); 3 1585 ’sírkő, emlékoszlop | Grabstein, Stele, Denkmal’ (Cal. 196); 4 1784 ’táblázat hasábja; nyomtatott lap egyik hasábja | Spalte einer Tabelle’ # (NSz.); 5 1789 ’tagozott csapat, alakzat | Kolonne’ # (NSz.); 6 1799 ’rovat, nyomtatott hasáb | Kolumne, Druckspalte’ (NSz.); 7 [főleg összetételi utótagként] 1799/ ’egyenesen feltörő, oszlophoz hasonló jelenség | gerade Hochsteigendes, zB. Rauchsäule, Wassersäule usw.’ # (I.OK. 30: 261)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. stlъpъ ’oszlop; torony’; szbhv. stub ’oszlop, pillér ‹átvitt értelemben is›’, stup ’ua.; főkar, főág’; szlk. stĺp ’oszlop’, (R.) ’emlékkő; tartóelem, tartó, támaszték’; or. столб ’oszlop, pillér ‹átvitt értelemben is›; légoszlop, tűzoszlop; stb.’, столп ’oszlop; bálvány’, (R.) ’emlékkő; tartóelem, tartó, támaszték’ stb. [indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. stolpi ’oszlop’; litv. stul̃bas ’ua., pillér’; stb.].  ⌂  A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →asztal, →esztováta stb. A 4–7. jelentés valószínűleg német mintára keletkezett; vö. ném. Kolonne ’rendezett, tagozott menet, alakzat; nyomtatott hasáb’; stb. [< fr. colonne ’oszlop’], ill. ném. Rauchsäule ’füstoszlop’, Wassersäule ’vízoszlop’; stb.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 364; TESz.; EWUng.→ asztal, cölöp, lokál, stóla, szégyen-